Ugrás a tartalomhoz

Albéric Magnard

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Albéric Magnard
Magnard 1911 körül
Magnard 1911 körül
Életrajzi adatok
Teljes névLucien Denis Gabriel Albéric Magnard
Született1865. június 9.
Párizs
Állampolgárságafrancia
Elhunyt1914. szeptember 3. (49 évesen)
Baron
Sírhely
Családja
ÉdesapjaFrançois Magnard
HázastársJulie Maria Créton
GyermekeiÈve (1901-1980)
Ondine (1904-?)
Pályafutás
Tevékenységzeneszerző, tanár
Műfajokopera, szimfónia
Hangszerzongora
Híres műveiYolande (opera)
Bérénice (opera)
Guercœur (opera)
IPI névazonosító
  • 00053620797
  • 00019115604
Albéric Magnard aláírása
Albéric Magnard aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albéric Magnard témájú médiaállományokat.
Magnard, Guy Ropartz és Eugène Ysaÿe társaságában a Nancy Konzervatóriumban 1911-ben
A zeneszerző baroni házának romjai. 1914-ben a német megszállók rombolták le.

Lucien Denis Gabriel Albéric Magnard (Párizs, 1865. június 9. – Baron, 1914. szeptember 3.) francia késő romantikus zeneszerző. A „francia Brucknernek” is nevezik, bár kettejük zenéje számos ponton különbözik. 1914-ben nem adta meg magát a német megszállóknak, ezért megölték és házát lerombolták. Tettéért hazájában nemzeti hős lett.

Élete

[szerkesztés]

Albéric Magnard 1865. június 9-én született Párizsban egy jómódú család gyermekeként. Édesapja François Magnard író, újságíró, a tekintélyes Le Figaro című napilap főszerkesztője volt. Albéric visszautasította a család anyagi támogatását, mert nem akart a „Figaro fia” lenni, ezért kizárólag önerőből, tehetségére alapozva végezte el zenei tanulmányait. A katonai szolgálatot és a jogi diploma megszerzését követően lett a Párizsi Konzervatórium növendéke, ahol az ellenpontot Théodore Dubois-tól tanulta. Beiratkozott Jules Massenet osztályába, itt találkozott Vincent d’Indy-vel, akitől négy éven át hangszerelést tanult. Első két szimfóniáját az ő mentorsága alatt írta. Az első szimfóniáját D'Indy-nek ajánlotta. A két férfi mindvégig tiszteletben tartotta a másik munkásságát, politikai szembenállásuk ellenére is.

François Magnard, bár tiszteletben tartotta fia kérését, hogy önállóan kíván boldogulni, igyekezett támogatni a karrierjét, hogy lehetőséget biztosított a Le Figaro hasábjain a róla szóló cikkeknek, kritikáknak. Édesapja 1894-ben bekövetkezett halála után a hála és a bosszúság vegyes érzései nehezítették a gyászt. Ekkor komponálta a Gyászindulót (Chant funèbre).

1896. február 15-én vette feleségül Julie Maria Crétont, akitől két leánya született, Ève (1901-1980) és Ondine (1904-?). A feleségéhez írta Vénusz-himnusz (Hymne à Vénus) című művét. Ez idő tájt vállalta el, hogy ellenpontot tanítson a Schola Cantorumban, melyet Vincent d’Indy és Charles Bordes alapított 1894-ben.

Egy ideig a Nancy Konzervatóriumban tanított, ahol barátja, a zeneszerző és karmester Guy Ropartz, valamint a hegedűművész, karmester és zeneszerző Eugène Ysaÿe is dolgozott.

1914-ben az első világháború kezdetén feleségét és gyermekeit egy biztonságos helyre küldte, de ő maga otthon maradt, hogy őrizze a család birtokát a „Manoir de Fontaines”-t (Szökőkút-major). Amikor a német katonák megpróbálták elfoglalni a majort, Magnard tüzet nyitott a katonákra és megölte az egyiküket. A német katonák viszonozták a tüzet és felgyújtották az épületet. Sokan az feltételezik, hogy a zeneszerző a tűz miatt vesztette életét, de a maradványait nem találták meg az épület romjai közt. Magnard kiadatlan művei, köztük két operájának a Yolande-nak és a Guercœur-nek a zenekari szvit változata is, megsemmisültek a lángokban.

Emlékezete

[szerkesztés]

A párizsi Passyi temetőben a hazáért hősi halált haltak közt emlékművet állítottak Magnardnak is. 1927-ben Párizs 16. kerületében a Richard Wagnerről elnevezett utcát átkeresztelték Albéric Magnard utcára.

Munkássága

[szerkesztés]

Magnard tragikusan rövid pályafutása alatt három operát, négy szimfóniát és néhány egyéb jelentős zenekari művet komponált. A művei jelentős részét saját költségén adta ki. 22 művét látta el opus számmal, további néhány műve ismeretes.

Munkássága visszatükrözi politikai nézeteit is. A negyedik szimfóniáját egy feminista szervezetnek dedikálta. Kiállt Alfred Dreyfus mellett, az ő igazságszolgáltatás általi meghurcolását kritizálva írta Az Igazság himnuszát (Hymne à la Justice).

Művei

[szerkesztés]
Opus Mű címe Eredeti címe Műfaj Hangsor Szöveg Keletkezés Bemutató Megjegyzés
1 Három zongoradarab Trois pièces pour piano zongoraszóló
2 Zenekari szvit régi stílusban Suite d’orchestre dans le style ancien zenekari szvit öt tételben G-moll 1888-1889 1890 Tételek:
1. Française
2. Sarabande
3. Gavotte
4. Menuet
5. Gigue
3 Hat szimfonikus költemény énekhangra és zongorára 6 poèmes en musique szimfonikus költemény Albéric Magnard
Alfred de Musset
Horatius
Guy Ropartz 		1887-1890 1891 Dalok:
1. Á Elle
2. Könyörgés (Invocation)
3. A német Rajna (Le Rhin allemand)
4. Noktürn (Nocturne)
5. Bandusia forrásához (Ad fontem Bandusiæ)
6. A költő (Au Poète)
4 1. szimfónia Symphonie nº 1 szimfónia C-moll 1889-1890 1893. március
Angers
5 Yolande Yolande opera egy felvonásban Albéric Magnard 1888-1891 1892. december 27.
Théâtre de la Monnaie, Párizs
6 2. szimfónia Symphonie nº 2 szimfónia E-dúr 1892-1896 1896. február 16.
Nancy
vez. Guy Ropartz
7 Séták, hét zongoradarab Promenades zongoraszóló 1893 1894 Darabok:
1. Envoi
2. Bois de Boulogne
3. Villebon
4. Saint-Cloud
5. Saint-Germain
6. Trianon
7. Rambouillet
8 Kvintett zongorára, fuvolára, oboára, klarinétra és fagottra Quintette pour flute, clarinette, haubois, basson et piano kamarazene D-moll 1894
9 Gyászinduló Chant funèbre zenekari darab 1894-1895
10 Nyitány Ouverture zenekari darab 1895 1895. május 14.
Párizs
vez. Albéric Magnard
11 3. szimfónia Symphonie nº 3 szimfónia B-moll 1895-1896 1899. május 14.
Párizs
12 Guercoeur Guercoeur opera három felvonásban Albéric Magnard 1897-1900 1931. április 23.
Garnier Operaház, Párizs
13 Szonáta hegedűre és zongorára Sonate pour violon et piano szonáta G-dúr 1901
14 Az Igazság himnusza Hymne à la Justice zenekari darab H-moll 1901-1902 1903. január 4.
Nancy
vez. Guy Ropartz
15 Négy szimfonikus költemény baritonra és zongorára Quatre poèmes en musique szimfonikus költemény 1902
16 Vonósnégyes Quatuor à cordes kamarazene E-moll 1902-1903 1904
17 Vénusz-himnusz Hymne à Vénus zenekari darab
18 Trio zongorára, hegedűre és csellóra Trio pour violon, violoncelle et piano kamarazene F-moll 1904-1905 1906. január 19.
19 Bérénice Bérénice opera három felvonásban Albéric Magnard
Jean-Baptiste Racine tragédiája nyomán 		1905-1909 1911. december 15.
Salle Favart, Párizs
20 Szonáta csellóra és zongorára Sonate pour violoncelle et piano szonáta A-dúr 1908-1910 1911. február 25.
21 4. szimfónia Symphonie nº 4 szimfónia Cisz-moll 1913 1914. május 16.
vez. Rhené-Baton
22 Tizenkét szimfonikus költemény Douze poèmes en musique szimfonikus költemény
– Isten az én reménységem En Dieu mon esperance
– Henriette À Henriette

Kották

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Albéric Magnard című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]



A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Albéric_Magnard&oldid=26458734”